Az elmúlt majdnem két hónapban az ellenzéki oldalon nagyon sokan és sokat beszéltek arról, mit is rontottunk el, mi vezetett az április 3-i tragikus eredményhez. Természetesen én is foglalkoztam ennek egyes kérdéseivel, de talán mostanra eljött az ideje valamiféle összefoglalásnak. Nyilván, nincs egyetlen igazság, mindenkinek vannak/lehetnek jó gondolatai ezzel kapcsolatban, ezeket igyekeztem összegezni, az egyszerűség kedvéért négy pontba szedve.
Pártállam
Legyünk realisták, ez a legfontosabb oka a vereségnek. A Fidesz az elmúlt 12 évben megszállta a magyar állam minden szintjét, minden intézményét, és ez ellen a magyar társadalom valójában szinte alig fejtett ki ellenállást. Mára már nincsenek független intézmények, kiépült a pártállam, minden és mindenki része egy függőségi rendszernek: az alkotmánybírótól a falusi polgármesterig haptákba vágja magát, ha kell, és megteszi, amit elvárnak tőle. Ilyen körülmények közt rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen legyőzni a NER-t. Persze, ez a rendszer is megroggyanhat, ha a szereplők legalább egy része elkezd másra fogadni, mint a Fidesz újabb kétharmados győzelme, de ettől ma még nagyon messze vagyunk.
Pénz
A pártállam kiépülésével a Fidesz gyakorlatilag korlátlan anyagi eszközök felett rendelkezhet. Gond nélkül használhatja a költségvetési forrásokat a kampány céljaira, például a választás kioszthat néhány százmilliárdot mindenféle jogcímeken. Ráadásul az elmúlt évtizedben az állam sem volt igazán szűkében a pénznek: a (COVID járványig tartó) világgazdasági konjunktúra mellett bőségesen érkeztek az EU-s források, amelyek egyrészt biztosították a költségvetési egyensúlyt és a növekedést, másrészt a korrupciós csatornákon keresztül jól tartották a rendszer haszonélvezőit. Nem véletlenül gyűjtöttük az aláírásokat az Európai Ügyészségért, de ott csak akkor érhettünk volna el eredményt, ha az EU részéről is kellő nyomás éri a kormányt. Ez a helyzet nagyon lassan, de változik, az EU-s intézmények hosszú idő után mintha észbe kaptak volna. Az előttünk álló hónapokban kiderül, tartós lesz-e a pénzszűke, vagy Orbán képes lesz zsarolással megszerezni magának a támogatásokat.
Propaganda
Erről már sokat beszéltem, ez az, amit túlzott óvatoskodással „egyenlőtlen médiaviszonyoknak” szoktak nevezni. A helyzet ennél sokkal súlyosabb, a Fidesz által felépített rendszer ugyanis nem egyszerűen egy jobboldali médiabirodalom, annál sokkal súlyosabb, lényegében egy tömegpusztító fegyver. Az évi legalább kétszázmilliárd forintot felemésztő gépezet központilag irányított, képes parancsszóra ugyanazt az üzenetet minden csatornán, gyakorlatilag minden magyar emberhez eljuttatni. Ezzel a fegyverrel a Fidesz bármit megtehet, teljes alternatív valóságokat építhet fel, gond nélkül állíthatja a legképtelenebb hazugságokat is, például hogy az ellenzék katonákat küldene Ukrajnába. A propaganda elleni harc mindenképpen az új ellenzéki politika egyik alapvetése kell legyen, e nélkül semmiféle változást nem fogunk tudni elérni!
Pártok
Erről a legnehezebb beszélni, de nem fogjuk tudni megúszni. Az ellenzéki pártok jelenlegi működése nem vezet sehova, kizárólag a saját céljaikat, vezetőik személyes érdekeit és ambícióit szolgálja. A választási kampány során mindenki követett el hibákat, de a legnagyobb hiba mégis az volt, hogy a pártok önérdekei felülírtak mindent. Vezetőik számára fontosabb volt saját pozícióik megtartása, mint a megújulás, az ellenállás, a korrupció elleni fellépés hitelességének üzenete. Van részigazsága annak is, aki szerint a pártoknak nem voltak megfelelő üzeneteik, nem kínáltak komolyan vehető alternatívát, de ez csak a következménye annak, hogy önmagukkal vannak elfoglalva. A jelenlegi, parlamenti ellenzék ráadásul anyagilag teljesen ki van szolgáltatva a Fidesznek (épp most fogják megnyirbálni a támogatásukat), így nehéz is lenne elvárni tőlük azt a valódi ellenállást, amely nézetem szerint elvezethet minket egy olyan helyzetbe, amikor lesz esélyünk leváltani a rendszert.
Ez tehát egyfajta diagnózis. Szívesen veszek minden hozzászólást, véleményt, de a legjobban annak örülnék, ha végre a terápiáról is elkezdenénk beszélni: vajon milyen utat kell követnie annak, aki nem kíván megbékélni/kiegyezni a NER-rel? Az én javaslatom lényege a kívülállás a rendszeren. Aki ugyanis azon belül van – például beül biodíszletként a parlamentnek csúfolt színházba – szükségszerűen függ a rezsimtől, így soha nem lesz képes legyőzni azt.
Fotó: Mohos Márton / 24.hu