Miért bukott el az összefogás? Négy pont a vereség okairól

Az elmúlt majdnem két hónapban az ellenzéki oldalon nagyon sokan és sokat beszéltek arról, mit is rontottunk el, mi vezetett az április 3-i tragikus eredményhez. Természetesen én is foglalkoztam ennek egyes kérdéseivel, de talán mostanra eljött az ideje valamiféle összefoglalásnak. Nyilván, nincs egyetlen igazság, mindenkinek vannak/lehetnek jó gondolatai ezzel kapcsolatban, ezeket igyekeztem összegezni, az egyszerűség kedvéért négy pontba szedve.

Pártállam
Legyünk realisták, ez a legfontosabb oka a vereségnek. A Fidesz az elmúlt 12 évben megszállta a magyar állam minden szintjét, minden intézményét, és ez ellen a magyar társadalom valójában szinte alig fejtett ki ellenállást. Mára már nincsenek független intézmények, kiépült a pártállam, minden és mindenki része egy függőségi rendszernek: az alkotmánybírótól a falusi polgármesterig haptákba vágja magát, ha kell, és megteszi, amit elvárnak tőle. Ilyen körülmények közt rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen legyőzni a NER-t. Persze, ez a rendszer is megroggyanhat, ha a szereplők legalább egy része elkezd másra fogadni, mint a Fidesz újabb kétharmados győzelme, de ettől ma még nagyon messze vagyunk. 

Pénz
A pártállam kiépülésével a Fidesz gyakorlatilag korlátlan anyagi eszközök felett rendelkezhet. Gond nélkül használhatja a költségvetési forrásokat a kampány céljaira, például a választás kioszthat néhány százmilliárdot mindenféle jogcímeken. Ráadásul az elmúlt évtizedben az állam sem volt igazán szűkében a pénznek: a (COVID járványig tartó) világgazdasági konjunktúra mellett bőségesen érkeztek az EU-s források, amelyek egyrészt biztosították a költségvetési egyensúlyt és a növekedést, másrészt a korrupciós csatornákon keresztül jól tartották a rendszer haszonélvezőit. Nem véletlenül gyűjtöttük az aláírásokat az Európai Ügyészségért, de ott csak akkor érhettünk volna el eredményt, ha az EU részéről is kellő nyomás éri a kormányt. Ez a helyzet nagyon lassan, de változik, az EU-s intézmények hosszú idő után mintha észbe kaptak volna. Az előttünk álló hónapokban kiderül, tartós lesz-e a pénzszűke, vagy Orbán képes lesz zsarolással megszerezni magának a támogatásokat.

Propaganda

Erről már sokat beszéltem, ez az, amit túlzott óvatoskodással „egyenlőtlen médiaviszonyoknak” szoktak nevezni. A helyzet ennél sokkal súlyosabb, a Fidesz által felépített rendszer ugyanis nem egyszerűen egy jobboldali médiabirodalom, annál sokkal súlyosabb, lényegében egy tömegpusztító fegyver. Az évi legalább kétszázmilliárd forintot felemésztő gépezet központilag irányított, képes parancsszóra ugyanazt az üzenetet minden csatornán, gyakorlatilag minden magyar emberhez eljuttatni. Ezzel a fegyverrel a Fidesz bármit megtehet, teljes alternatív valóságokat építhet fel, gond nélkül állíthatja a legképtelenebb hazugságokat is, például hogy az ellenzék katonákat küldene Ukrajnába. A propaganda elleni harc mindenképpen az új ellenzéki politika egyik alapvetése kell legyen, e nélkül semmiféle változást nem fogunk tudni elérni! 

Pártok
Erről a legnehezebb beszélni, de nem fogjuk tudni megúszni. Az ellenzéki pártok jelenlegi működése nem vezet sehova, kizárólag a saját céljaikat, vezetőik személyes érdekeit és ambícióit szolgálja. A választási kampány során mindenki követett el hibákat, de a legnagyobb hiba mégis az volt, hogy a pártok önérdekei felülírtak mindent. Vezetőik számára fontosabb volt saját pozícióik megtartása, mint a megújulás, az ellenállás, a korrupció elleni fellépés hitelességének üzenete. Van részigazsága annak is, aki szerint a pártoknak nem voltak megfelelő üzeneteik, nem kínáltak komolyan vehető alternatívát, de ez csak a következménye annak, hogy önmagukkal vannak elfoglalva. A jelenlegi, parlamenti ellenzék ráadásul anyagilag teljesen ki van szolgáltatva a Fidesznek (épp most fogják megnyirbálni a támogatásukat), így nehéz is lenne elvárni tőlük azt a valódi ellenállást, amely nézetem szerint elvezethet minket egy olyan helyzetbe, amikor lesz esélyünk leváltani a rendszert. 

Ez tehát egyfajta diagnózis. Szívesen veszek minden hozzászólást, véleményt, de a legjobban annak örülnék, ha végre a terápiáról is elkezdenénk beszélni: vajon milyen utat kell követnie annak, aki nem kíván megbékélni/kiegyezni a NER-rel? Az én javaslatom lényege a kívülállás a rendszeren. Aki ugyanis azon belül van – például beül biodíszletként a parlamentnek csúfolt színházba – szükségszerűen függ a rezsimtől, így soha nem lesz képes legyőzni azt. 

Fotó: Mohos Márton / 24.hu 

Oszd meg, válassz platformot!

12 thoughts on “Miért bukott el az összefogás? Négy pont a vereség okairól

  1. Igen, előre kell menni, de csak ha levontuk a konzekvenciát. Addig kell a múlttal törődni, ameddig nincs meg a konzekvencia. Viszont ha megvan, többet nem szabad a múlt elemzésére pazarolni az erőforrásokat. Meg kell találni a törvényes módját az elszámoltatásnak. A túlkapások néklküli, becsületes elszámoltatásnak. Ha egy év felfüggesztett, akkor egy év felfüggesztett. Ha bilincs, akkor bilincs. De nem szabad azt a látszatot kelteni, hogy a Romániai helyzet áll majd elő… az primitív volt, amit Ceausescuval tettek. Nem szabadott volna. De a bűn az bűn, megtorlást érdemel. Ha pár év Baracskán, akkor pár év baracskán.

  2. Üdvözlöm, Ákos!

    A legnagyobb probléma maga az ellenzék volt, szinta minden ellenzéki vezetőben csalódtam!
    Karácsony Gergelyt tiszteltem, de az ebben a kampányban nyújtott tevékenysége kiábrándító volt. Először a háta közepére sem kívánta a miniszterelnöki pozíciót, aztán elindult. Aztán MZP-nek javasolta a visszalépést, majd ő lépett vissza.
    Sokat ártott a folyamatosan “kihallatszó” veszekedés az egésznek a pártvezetők és a kampányban résztvevők között!
    MZP viselkedése is kiábrándító volt, nagyon kicsi ő ehhez a feladathoz. Nem győzték magyarázni az ostoba kijelentéseit!
    Rá kellett jönnöm, hogy az utolsónak hitt lehetőség, az össz-ellenzéki összefogás sem működik.
    Amit meg most művel például a Momentum és a DK az időközbeni választások kapcsán, az maga a döbbenet. Ennek az az üzenete, hogy azon az oldalon is csak a hatalom számít, pedig eddig azt gondoltam, hogy nem.
    Ha belegondolok, hogy mi lett volna, ha az összefogás nyert volna…Mi lett volna itt, 2 hónap alatt kicsinálták volna egymást, és önmagukat…
    Az Ön munkáját nagyra becsülöm, kedves Ákos, viszont lassan úgy érzem,felesleges. Hiába tár fel égbekiáltó botrányokat, semmi következménye nincs- Esetleg lesittelnek egy-két mellékszereplőt.
    További jó munkát, kérem,vigyázzon Magára!
    Üdvözlettel:
    Tibor

  3. Üdvözlöm, Ákos!
    Voltam aHang aktivistaként sátrazni az előválasztáson, teszjesztettem Nyomtassteis-t, voltam szavazatszámláló, küldtem pénzadományt több alkalommal, azaz kivettem részem az eseményekből. De most azt gondolom, hogy addig, amíg az ellnzéki oldalon 6-7-8 darab, (tudatosan provokálok! ) szir-szar kis pártocska van, addig én semmi további dolgot nem teszek a kormányváltásért. Nincs értelme! Tehetnek a civilek bármit, ha a Parlamantbe jutásért 8 kis “hadsereg” próbál küzdeni, részben egymás ellen. Amíg így van, addig Orbán csak hátradől és annyit mond, hogy “Folytatjuk!”.
    Tehát, ha majd maximum 3 párt, egymással együttműködve, akarja legyőzni a fideszt, majd akkor ismét bekapcsolódom és támogatom az ügyet, addig nem.
    Természetesen ezzel nem vitatkozom Önnel, hanem épp ellenkezőleg, elmondom, hogy én hogy látom az Ön által a 4. pontban leírtakat.
    Üdvözlettel,
    Attila

  4. 1. A FIDESZ-es besúgóhálózat folyamatosan tájékoztatta a központot az ellenzéki akciókról. Bármi történt az ellenzési döntéshozatalban, már tudta az állampárt az információt.
    2. A beépített emberek belülről döntötték az ellenzékinek nevezett rendszert.
    3. A választási bizottságok ellenzéki tagjai sok esetben csak álellenzékiek voltak és a világvégi helyeken mindent meg lehetett csinálni.
    4. Az összefogás szavazáson a FIDESZ megbízottjai szavazták meg MZP-t. Mert őt találta a FIDESZ a legkönnyebben benyelhetőnek.
    5. A legfontosabb tanulság, hogy diktatúrában tisztességes eszközökkel nem lehet legyőzni az uralkodó zsarnokokat, akik igazán csak játéknak tekintik a választást.
    6. Ameddig egy ellenzéknek nevezett gyülekezet asszisztál a kormányzáshoz addig a FIDESZes fiúk legálisan uralják le az egész országot és kényük kedvük szerint hozhatnak ilyen olyan intézkedéseket, mert senki nem állítja meg őket. Majd ha az ellenzéknek nevezett bagázs detektálja hogy statiszták a színpadon és csak ahhoz kellenek, hogy hazudhassa a FIDESZ a demokráciát akkor talán számíthatunk valami változásra. Ha majd kivonulnak a házból, na akkor baj lesz, mert onnantól már a látszata sem lesz meg a demokráciának pedig ezt nagyon el akarják kerülni. Ezért nem tarolta le 100%-ban a FIDESZ az országot. Kifelé még kommunikálni kell a látszatot, mert ha leáll az EU csap nagy lesz a baj. Amíg itt játszhatják a demokráciát és lesznek hozzá statiszták, itt nem lehet változtatni semmin. Sajnos ehhez vissza kell menni újra a “föld alá” ahogy az átkos végén és csak nagyon titokban lehet szervezkedni, hogy ne menjen ki info erről. Mert ettől nagyon félnek, hogy ha nincs információjuk a dolgokról!

  5. Most komolyan Ákos? Ezt kurvára buktátok! Ez az idei választás volt az utolsó esélyetek. Vége van, ennyi volt. Orbi jogosan kampányolhat azzal, hogy lám, az összes ellenzéki párt összefogott, ő mégis legyőzte. Innentől hiteltelenek vagytok, egytől egyig. Mindenki, aki az összefogás része volt. Te is Ákos. Úgy lettél hiteltelen, hogy a magyar történelemben szerintem te voltál az első olyan ember, akinek (jogállamban) az általa feltárt geciségek miatt minisztereknek kellett volna lemondania, börtönbe vonulnia. Ehelyett több fideszt kaptunk. Remek! Ez van. Ha változást akarsz, akkor egyenként kell eltakarítanod az mszp-s képviselőket, el kell takarítanod a dk-t gyurcsányostúl, és bizony a jobbikot is fel kell számolnod. Új arcok kellenek. A helyzet az, hogy 4 év múlva egy neonáci gtömörülés lesz a legetőswbb párt, amit mi hazánknak hívnak, az összes többi csak egy őzszarnyi kupacra fog zsugorodni.
    És a leggázabb az, hogy a mai állapotok kialakulásához aktívan közreműködtetek. Ott voltatok, néztétek. Fáj leírni, de ha a fidesz lett volna az ellenzéketek, miközben ti hasonló gaztettre készültetek volna, soha nem sikerült volna. Gyenge szarok voltatok 12 évig, mi a faszt akartok ezután? 12 év!!! Számolj Ákos! Ti már nem, de ha ti nem, akkor ki?

  6. Ha ki akarsz lépni a rendszerből, akkor add vissza a mandátumodat.
    Olyan NINCS, hogy felveszem a pénzét, de nem tatozom bele.
    Döntsd el, kívül vagy vagy belül?
    Ez a kint is vagyok bent is vagyok duma szánalmas!

  7. Kedves Gál Amanda!
    Ez a “Fidesz trollkodta meg az előválasztást” egy nagyon téves konteo.
    Az az igazság, (és erre mintha már az ÖT-ben is rájöttek volna, (különösen Hont András) hogy amíg a Feri fújja a baloldalon a passzát szelet, (és erre azon az oldalon ma tényleg csak ő képes -sajnos-) addig Orbánt nem lehet legyőzni.
    Egy ember, akiről kiderült, hogy az ország sorsa helyett másfél évig csak azért dolgozott, hogy a “szarból visszahozza a kormányzást” és “amit TITOKBAN meg lehetett csinálni azt megcsináltuk” arra épeszű ember nem bízná a macskáját sem, nemhogy a hazáját.
    Higgye el, Nagyon várom, hogy felépüljön egy Gyurcsány-mentes hiteles balodal!
    Nehéz eladat, de megérné belevágni!
    Persze úgy nem fog menni, hogy az MSZP összes értelmes emberét, mint a legutóbb Molnár Gyulát, megveszi magának a Feri.

  8. Kedves Ákos!
    A kicsit is kritikus hozzászólásokat mogerálja a rendszergazda?
    Éljen a demokrászia és a szólásszabadség!
    mondjam azt, hogy Á1G?

  9. Kívül állni a rendszeren? Én kívül voltam, vagyok, leszek. De, az egyedüli, sőt a tömeges kívülállás sem hoz eredményt.
    Mi a teendő.
    1.Határozzuk meg a célt. Szerintem, a cél egy demokratikus, jó működő Magyarország létrehozása. Elvben ezzel minden ellenzéki párt egyetért, de nem biztos, hogy minden ellenzéki pártnak ez a célja.
    2. Mi szükséges a megvalósításhoz? Kell egy olyan jövőkép, amely a “kívülállóknak” elfogadható.
    Folytatom, ha kapok egy e-mail címet

  10. Olyan ellenzéki munkát tudnék lelkesen támogatni, amelyik nem a 4 év múlva várható “választásra” készül, hanem a jelenben fejt ki ellenállást. Én azt hiszem, hogy megtörténhetett volna a csoda, hibázhatott volna a rezsim valamelyik lépésnél, elnyerhette volna a képviselői helyek többségét az ellenzék. De nem jó ötlet erre építeni, mert valószínűbb, hogy a választói akarat elnyomására használt rengeteg módszer összességében mindig elégségesnek fog bizonyulni, elbírja a hibákat is, úgy van méretezve. Az ellenzéki oldalon egy dolgot, ami az én szememben látványos hiány, még mindig nem próbáltunk meg: összefogást a rendszerváltás kizárólagos céljával. Felteszem, hogy részben a változást óhajtó választók oldaláról a megszokás tehetetlensége (még azért “demokráciában élünk”, csináljunk mindent úgy, mint eddig), részben egyes önös érdekek akadályozták ezt az ötletet abban, hogy teret nyerjen: a mandátumot arra korlátozottan kérnék a képviselőjelöltek, hogy fél-egy éven belül létrehozzák az arányos(abb) választási rendszert és felszabadítják a médiakörnyezetet (+ további előfeltételek a szakértők javaslata szerint), hogy az új választás alkalmas legyen a választói akarat kinyilvánítására. Ideális esetben a választás mélyen gyökerező elcsaltságát kellene kommunikálni és ilyen mandátum igényével előrehozott választást követelni. De hallom rajta, ahogy mondom, hogy ez nem kifejezetten reálpolitikai elképzelés – vagy legalábbis jelenleg az ellenzéki közvéleményben is nagy ellenállást érzékelek ennek a tematizálásával szemben, mintha kizárólag a rezsim véleményformálása határozná meg ezt a témát. Vacakok vagyunk, “minek mentünk oda”, utólag nem hiteles reklamálni. Mindenesetre én mint 1/10 000 000-od nép, ezt szeretném. Kár lenne veszni hagyni azt is, amit idáig elértünk: valamennyire együttműködésre képessé kovácsolódtak az állampolgárok, a civil szervezetek és a hivatásos politikusok. Ha nem az apátia és a szó szerint vett levertség uralkodna rajtunk, akkor tudnánk, hogy ez milyen érték. Ha ezt tovább tudjuk fejleszteni, akkor ez a “választási vereség” nem töréspont, csak egy (1) specifikus remény kihunyása. Én nagyon egyetértek az ön értékelésével, amiben az ellenzéki üzeneteket és szereplőket a lista végére sorolja az okok között – nyilván ez az, amire a legközvetlenebb ráhatásunk van, és érdemes tudni, mit kell jobban csinálni, ha van tanulság, azt ne hagyjuk veszni, de azt nem szabad elhinnünk, hogy a többi ok mellett ez lett volna a döntő. Normál viszonyok között ez működött volna (normál viszonyok között nem lenne annyira égetősen sürgős leváltani a kormányt, mert nem kéne rendszert sem váltani, de megtehettük volna).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.