Fölösleges és túlárazott – a Diákhitel Központ szerződései 2. rész

Nemrég írtam a Diákhitel Központ propagandaszerződéseinek ügyéről. Ez nem volt annyira nehéz téma, hiszen Magyar Péter maga beszélt arról, hogy azokra a túlárazott és felesleges szerződésekre Rogánék utasították. Ebben az írásban nehezebb kérdésekről lesz szó. 

Összefoglalva: a szúrópróbaszerűen megnézett dokumentumok alapján sajnos egyáltalán nem tűnik valószínűnek, hogy Magyar Péter csak Rogán utasítására írt alá felesleges és/vagy túlárazott szerződéseket olyan cégekkel, amelyekről nem sikerült megmagyarázni, miért őket hívták meg a munkára. Mivel tisztában vagyok azzal, hogy ez politikailag kényes kérdés, ezen a linken a vizsgált szerződések (Varius Consulting Kft., Troia Media Kft., AC Humán Kft., Mestint Kft.), többségéről és az „eredménytermékek” egy jelentős részéről készült fotók elérhetőek.

Az alábbiakban részletesen is megpróbálom bemutatni a problémákat:

1) Ezek a tanácsadói és különféle tanulmányok írásáról szóló szerződések meggyőződésem szerint rendkívül túlárazottnak, de ami nagyobb baj, hogy feleslegesnek is tűnnek. Tudni érdemes, hogy a „tanulmányozás” rendkívül gyakori elkövetési mód, hiszen viszonylag rizikómentesen, nehezen ellenőrizhetően lehet pénzeket kiutalni. Egy „tanulmány” hasznossága és értéke ugyanis szubjektív megítélésű lehet. Vannak azonban olyan esetek, amikor még laikus számára is egyértelműen kérdéses, hogy valóban szükség volt-e valamire. Magyar Péter szerint ezek a tanulmányok ahhoz kellettek, hogy a kormány döntéseinél érvelhessen a Diákhitel Központ fontossága mellett. Ezzel együtt néhány konkrét példát bemutatok, amelyek továbbra is komoly aggályokat vetnek fel.

–  Tavasszal már írtam az ezerfős online közvélemény-kutatásról, amely azt vizsgálta, milyen hatása volt a járványnak a diákokra. Azt vizsgálták például, hogy kevesebb lett-e a pénzük, vagy szerintük a járvány miatt nehezebben jutnak-e el külföldre… Nos, tippeljék meg, mik voltak a válaszok!

– A találomra kiválasztott megbízások között összesen három olyan szerződést találtam, amelyek tartalma nagy átfedést mutatott egymással. Ugyanaz a cég egyik évben a diákhitel hatásait vizsgálta 2012-2019 között (14 millió+ÁFA), a másik évben pedig – a cég húsz éves jubileuma alkalmából – ugyanezt a 2001 és 2021 közötti időszakban (14,4 millió+ÁFA). Utóbbi kilenc(!) mélyinterjút is tartalmazott, amiből kiderült például az a meglepő tény, hogy volt, aki a diákhitel ellenére diákmunkát is vállalt. Egy másik cég pedig újabb 14 millióért a Diákhitel Központ által adott, illetve a KSH-tól származó adatokból megpróbálta kiszámolni, hogy mennyivel járult hozzá a GDP-hez diákhitel. Az egyik szerződés utal ugyan arra, hogy az Európai Fejlesztési Bankkal kötött megállapodás alapján kell valamiféle hatáselemzést készíteni, na de hármat egy év alatt!?

– Számomra az egyik legérthetetlenebb az a 14,7 millió forint +ÁFA összegű megbízás tárgya a „vezetői és munkatársi kompetenciamodell kialakítása és ellek összefüggő interjútechnikai workshop tartása”. A szerződés szerint „a Megbízó által jelenleg alkalmazott kompetenciakövetelmények áttekintésére és a bevezetni kívánt új követelményekkel összefüggő felmérésre előzetes előzetes egyeztetés alapján kerül sor”, majd „kialakítanak egy bővített kiválasztási módszertant”, valamint a „csapatelköteleződési fejlesztő workshopok” módszertanát és meg is tartanak ilyeneket. Magyar Péter erről azt mondta, azért volt erre szükség, mert bővülni terveztek és az ő bérszínvonalukon nehéz volt embert találni.

2) Az itt taglalt megbízások egyik jellemzője, hogy a megbízott cégek profiljából, előéletéből nem érthető, miért pont ők kapták a megbízásokat, korábban semmilyen témába vágó teljesítményük, sőt, komolyabb bevételük nem volt. Ezekben az esetekben mindig felmerülhet, hogy valamiféle személyes ismeretség alapján kapják meg az amúgy felesleges, de annál túlárazottabb megbízásokat. Sajnos – bár ígéretet kaptam rá –, eddig ezekre a kérdésekre nem kaptam választ, pedig ez alapvető lenne a szerződések megítélése szempontjából. Néhány konkrét példa a cégekkel kapcsolatban:

– Az előbb említett „kompetenciamodell kidolgozó” cégnek ugyan van egy honlapja, amin sok referenciát feltüntet, de a megbízás előtti években évente néhány milliós bevétele volt, a kérdéses évben csak a Diákhitel Központtól kapott 15 milliós bevétel látszik, majd a cég végelszámolással megszűnt.

– A diákhitel és a nemzetgazdaság összefüggéséről 14 millió +ÁFA összegért  tanulmányt író cégnek 2019-ben szintén gyakorlatilag csak ez a bevétele volt, utána pedig még ennyi sem. Ennél nagyobb aggályokat kelt, hogy a cég profilja „médiatartalom gyártás”, a tulajdonos Facebook-aktivitása alapján pedig jelenleg a Tisza Pártnak dolgozik – ezt Magyar Péter is megerősítette.

– Három tanulmányt is írt a First Voice Kft., amely ugyan évente több százmilliós bevétellel rendelkezik, de a honlapja szerint honlapok készítése és online marketing a profiljuk (a „tanulmányok ” lapjai ott is virít a STILLDESIGN logó..). Nehezen érthető, hogy a Diákhitel Központ miért pont őket bízta meg pl. 2001-2021 közötti diákhitelezés eredményeiről szóló tanulmánnyal.

– A tavaszi posztomban említett, járványt érintő 500 fős online közvélemény kutatás egy egyszemélyes, tolnai faluba bejegyzett cég végezte (szintén 15 millióért), akinek semminemű referenciája nem volt.

– Egy „új, kibővített üzletstratégiát” célzó tanulmányt a Varius Consulting nevű cégre bíztak 40 millióért+ÁFA összegért. Nos, ha rákeresnek, ez az a cég, amelyik 180 millióért(!) írt elemzést az MTVA-nak arról, hogy milyen jó a gazdálkodása.

3) Az általam látott szerződések többsége kevéssel 15 millió alatti összegről szól. Tudni kell, hogy ez egy olyan értékhatár, ami alatt nem kell – kicsit nagyobb átláthatóságot és jogorvoslati lehetőséget biztosító – közbeszerzést kiírni. Ennek ellenére jelentős összegekről van szó, amelyek a nagy inflációs krízis előtt még komolyabb pénzt jelentettek. Ehhez képest több szerződésnél egészen objektíven kijelenthető, hogy többszörös túlárazásról volt. Ugyan a „tanulmányok” többségénél 500-1000 fős online felmérést is el kellett végezni, azonban ezek jóval kisebb költséggel járnak, mint a valódi, telefonos kutatást végző közvélemény-kutató cégek munkája, különösen, ha a 2019-es és 2020-as árakat nézzük. Hogy nehezebb legyen megítélni a szerződés értékét, azok általában egy 50-100 oldalas „tanulmányt” is kérnek, azonban az általam látott „eredménytermékek” leginkább az online „közvélemény-kutatás” eredményét írják le nagyon szellősen: egy lap sokszor egy táblázat (például arról, hogy a diákok szerint jó volt-e az online oktatás). Természetesen az, hogy 14 millió+ÁFA sok-e egy különösebb szakértelmet nem igénylő tanulmányért (hiszen a cégeket megnézve különösebb szakértelem nem volt fellelhető) az két irányból közelíthető meg, de hiszem, hogy csak a második a helyes. Ha tudjuk azt, hogy – többnyire ellopott EU-s projektekben – ezerszámra keletkeztek hasonló tanulmányok, akkor mondhatnánk, hogy ez egy átlagos ár. Ha viszont tudjuk, hogy jelenleg egy professzori fizetés kb. 1 millió forint, akkor sokat mond, ha belegondolunk: a Diákhitel Központ egy professzor egyévi bérét fizette ki arra, hogy megtudja, rosszul érintette-e a járvány a diákokat. 

4) A szúrópróbaszerűen megnézett szerződések többségére igaz az is, hogy decemberben írták alá, általában nagyon rövid határidőkkel. Előfordult például, hogy Magyar Péter december 3-án aláírta a szerződést úgy, hogy az online „közvélemény-kutatásnak” december 6-ra készen kellett lennie. Ez a mintázat sajnos akkor szokott megjelenni, amikor a cél nem az adófizetői pénzek felelős elköltése, hanem az év végén megmaradt pénz mindenáron elköltése (mindegy, hogy mire).

Fentiek sajnos nem vidám dolgok. Alább néhány megjegyzés (köztük személyesek is) és általam levont  következtetés:

1)  Magyar Pétert természetesen az ellenzék fontos tagjának tartom, nincs kétségem afelől, hogy le akarja győzni a Fideszt. Amit az elmúlt hónapokban tett, ahhoz kellett bátorság (én például biztosan nem mertem volna a trafik botrányt borítani, ha ilyen szerződéseket írtam volna alá), és ez annak ellenére is komoly politikai teljesítmény, ha tudjuk, hogy sikere nem elsősorban a személyének, hanem a kormány történelmi bűneinek, pocsék kormányzásának, a kollaboráns ellenzék impotenciájának és az ezekből eredő reménytelenségnek a következménye. A fenti szerződések ellenére kész vagyok együttműködni vele, főleg, ha valamit tenni fog a Fidesz által diktált játékszabályok megváltoztatásáért. Ha ennek érdekében mozdítja meg az embereket, ott leszek én is, akár a tömegben, akár mellette. 

Engem löktek már le székről azért, mert meggyőződésem volt, hogy az ellenzéknek bizonyos helyzetekben akkor is kutya kötelessége együttműködni, ha lát kérdőjeleket a másik térfelén. A fenti tények azonban olyan újabb kérdő-és felkiáltójelek, amelyek mellett egyrészt nem mehetek el szótlanul. Ezek arra késztetnek, hogy Magyar Péter pártjától távol tartsam magam akkor is, ha szemmel láthatóan tömegek teszik túl magukat a zavarbaejtő részleteken (persze, nem mintha bármilyen megkeresést kaptam volna tőlük).

2) Erre mély személyes okom is van: életem egyik legsúlyosabb tévedése volt, hogy fiatal önkormányzati képviselőként elhittem a hazugságot, hogy el kell fordulni és csendben kell maradni a „mi oldalunkat” érintő felkiáltójelek láttán, csak mert annyira utáljuk „őket”. Azt is tudom, hogy az akkori „ők” ugyanúgy „velünk” riogatták az embereiket és ezzel érték el, hogy ne beszéljenek egymás között a kellemetlen dolgokról. Sokan voltunk így ezzel, és meggyőződésem, hogy ez a „realistának” hazudott félrenézés a legfőbb közvetlen oka annak,  ahol most tartunk.

3) Biztosan lesznek sokan olyanok, akik szememre vetik, hogy „minek ilyen csip-csup” dolgokkal foglalkozni, mi ez a sok százmilliárdos bulikhoz képest. Erre több válaszom is lehetne, azon kívül is, hogy egyrészt tessék akkor nekem megmondani, pontosan hány millió forint felett foglalkozzak gyanús dolgokkal; másrészt itt sokszor 15 millió forintról van szó, pedig nem is minden szerződést néztem át. A legfontosabb azonban: korábban több, ellenzéket érintő korrupciógyanús ügynél elmondtam: a kormányváltáshoz meg kell győzni még sok százezer embert arról, hogy az ellenzék győzelme esetén nem lesznek „félrenézések”. Ez egyszerűen nem fog menni, ha azt látják, hogy ezen az oldalon ugyanúgy kezeljük az ügyeinket, mint a Fidesz.