Lakóparkok: Közösen viselt terhek, magánzsebekbe vándorló haszon
A zuglóiak leginkább két ok, a kerület zöldterületeinek beépítése, és az állandósuló dugók miatt panaszkodnak. A kettő összefügg: a kert- városba, családi házas utcácskák mellé sorra felhúzott „lakóparkoknak” hívott hatalmas betonmostrumokba sok ezer új lakos sok ezer autóval költözött be. Az itt élők pedig hiába tiltakoznak, a politika, a jelenlegi kerületvezetés nemhogy megállítaná, még segíti a káros folyamatot.
A lakópark-építés megállíthatatlan folyamatnak tűnik, hiszen hatalmas üzlet ez. Zuglóban is egymás után nőttek és nőnek ki az újabb és újabb, egyenként több száz lakásos, óriási tömbök a földből: a Zöldváros, a Levendula, Metrodom, a Cordia, és legbizarabbként a Herminabau garázs és használatbavételi engedély nélküli tömbjei. A Rákospatak partján nő a legújabb monstrum, a Paskál második üteme, amelyben 5-7 szintes házakban 750 új lakást adnak át hamarosan.
Oda épül, ahol az élő vizet az emberek közelébe lehetett volna hozni, ahol Zugló legnagyobb, összefüggő beépítetlen területe volt, ahol lehetett volna közpark és játszótér. Itt most kőrakások és igénytelen, már most pusztuló műanyag támfal és beton felületek közé szorítva, kanálisként folyik a Rákos-patak, mesterséges, gépészettel fenntartott, algásodó vízfelület látványában gyönyörködhet az arra tévedő. Zuglóban ezt hívják „revitalizációnak”. Hiába a klímastratégia és zöld gondolat, ezekkel a silány megoldásokkal most tették tönkre az egyedüli
lehetőséget!
Hatalmas üzlet ez a beruházónak, de hatalmas terhet ró a környéken lakókra: a szakértői vélemény szerint 1200 autó jön-megy majd naponta, lényegében mind a 2X1 sávos Miskolci utcán vagy az Egressy úton növeli majd a dugót. Ezek az óriási tömbök jellemzően anélkül épülnek meg, hogy bármiféle intézményi vagy közlekedésfejlesztést akár csak tervbe vettek volna. A Paskál és Cordia lakótelepeknek egyetlen közösségi közlekedési kapcsolata van a belváros irányába, a 77-es troli, amelyre csúcsidőben nyilván nem száll fel, aki siet valahová. Az egyetlen közösségi intézményi fejlesztés, amit a beruházó ígért, egy 50 fős óvoda lett volna, de az önkormányzat utóbb erről is lemondott egy jelképes összegért… általános iskolának, üzleteknek, orvosi rendelőnek, közúti fejlesztésnek se híre, se hamva.
A beruházóknak természetesen érdeke a beépítés sűrítése és a lakásszám növelése, de az ezt lehetővé tevő döntéshozók mintha nem gondolnának arra, hogy milyen károkat okoznak: anélkül nő jelentősen a lakosságszám, hogy ezt elbírnák az utak, iskolák vagy orvosi rendelők. Ez lehet egyszerő felelőtlenség is, de talán nem tévedünk, ha kimondjuk: az építésügy a korrupció egyik melegágya Magyarországon, ami különösen a fővárosban és az agglomerációban mindenki
számára jól látható problémákat okoz.
A visszaéléseket és a zuglói lakóparkokhoz hasonló túlépítést alapvetően két dologgal lehetne megakadályozni: világos, mindenki számára egyértelmű és számon kérhető szabályokkal, illetve a helyi közösségek bevonásával. Utóbbi a legtöbbször teljesen hiányzik, a szomszéd kertvárosi utcákban élők gyakran csak akkor jönnek rá, mi történik, amikor megjelennek valahol a munkagépek, de akkor már késő, a beruházó széttárja karját, hogy ő a hatályos rendelet szerint jár el.
Ezen biztosan változtatni kell, valódi jogokat kell adni az érintetteknek az építési
szabályok változtatásánál! A világos és egyértelmű szabályok hiányára ijesztő példa a friss, idén márciusban elfogadott Zuglói Építési Szabályzat. A módosítás elvileg szigorítja az elhelyezhető lakásszámot – ami kedvező lenne –, de bevezet egy új fogalmat, az „engedményes mértéket”. Egyedi esetekben tehát el lehet érni, hogy a régi határértéknél is több lakást lehessen felhúzni, vagyis a szigorítás egyeseknek lazítást jelent. Ugyanez igaz az előírt zöldfelületre is: van egy elvileg kötelező mérték, de ettől akár 50 százalékkal is el lehet térni – vagyis feleannyi zöldet kell biztosítani–, ha valaki el tudja intézni. Ez a fajta, nem mindenkire egyformán érvényes
szabályozás pedig nem más, mint felhívás korrupcióra.
