A nemzeti vagyon egy újabb szeletét nézte ki magának a NER-elit: az önkormányzati lakásokra, köztük a műemlékekre vetettek szemet, de mintegy mellékesen óriási társadalmi károkat is okoznak – ezekről lentebb írok részletesen, de lássuk, mit lehet tenni? A törvény elfogadását megakadályozni nem tudjuk, a kormánypárti képviselők és az őket kisegítő kollaboránsok megszavaznak akármit, amit eléjük tesznek. Fölösleges lenne Áder Jánoshoz vagy az „Alkotmánybírósághoz” fordulni, a törvény hatályba fog lépni. Akkor mit lehet tenni? Egyszerű: meg kell tagadni a végrehajtását!
Már látom is a címeket a propagandasajtóban, hogy „Hadházy törvénysértésre biztat”, és ezúttal igazuk is lesz a bértollnokoknak. Én azért dolgozom büntetésként minden hétfőn egy kertészetben, hogy felhívjam a figyelmet arra: eljön az idő, amikor már nem lehet mást tenni, mint megszegni a törvényeket, amelyeket aljas indokból hoztak, kifejezetten a jogaink korlátozására vagy – mint jelen eseteben is – a nemzeti vagyon elrablására hoztak. Arra bátorítom az önkormányzatokat, hogy ha elfogadják ezt a mocskos törvényt, ne adják ki az ebben előírt nyilatkozatokat, vagyis – az egyedi méltányosságot érdemlő esetek kivételével ne adják el a lakásokat, tehát tagadják meg a jogszabály végrehajtását! A kormányhivatal majd hepciáskodik, egyes vevők mennek a bíróságra, de ezeket az ügyeket gond nélkül el lehet húzni 2022-ig, amikor az új parlament reményeink szerint visszavonja azt!
Hogy miért végtelenül káros a lakásprivatizációs törvény?
Pikó András józsefvárosi polgármester egészen pontosan leírta, mi lesz a következménye a törvénynek: „elindul egy új rablóprivatizáció, amelynek eredményeképpen végül nyomott áron belvárosi és más értékes lakásokhoz juthat a NER-közeli csókosok hada”. Így történt annak idején a Rogán Antal által vezetett V. kerületben, és így történik majd a Várban is. Aztán viszont „az önkormányzati lakáspolitika lakások híján megszűnik” és „egy lakhatási katasztrófa-helyzet” is bekövetkezik, sok ezer ember
Nem nehéz elképzelni, hogy „befektetők” kopogtatnak majd az önkormányzati lakások bérlőinél, biztatva őket, hogy jelentkezzenek be vevőként, vegyék meg a bérlakásokat akár 15 százalékos áron. A pénzt ők meg is hitelezik, sőt, meg is veszik tőlük – mondjuk – dupla áron. Tehát egy 20 milliót érő, kissé lepusztult pesti lakást megvehet a bérlő 3 millió forintért, a „befektető” pedig, ha igazán nagyvonalú, ad neki még 3 milliót a lakásért. Aki életében nem látott még ennyi pénzt, bele fog menni az üzletbe, de aztán mihez kezd? Lakást nem kap ennyiért, az önkormányzathoz pedig hiába fordul, már nem lesz mit kiutalni neki. Nem nehéz elképzelni, hogy több ezer ember veszíti el így a lakhatását, később pedig sok bajba jutott embernek nem tudnak majd segíteni az önkormányzatok.
A 2022-es kormányváltás után természetesen vissza kell vonni ezt az aljas törvényt, de ez nem lesz elég! Az érintettek – tulajdonosok, bérlők, önkormányzatok és jogvédők – bevonásával alkotni kell egy vadonatúj, a kor viszonyaihoz alkalmazkodó lakástörvényt. (A jelenlegi, számtalanszor módosított jogszabály 1993-as, meglehetősen elavult.). Meg kell indítani egy jelentős önkormányzati bérlakás-építési és -felújítási programot! A nagyvárosokban az elmúlt években olyan drágák lettek az ingatlanok, hogy sokan kiszorulnak a városból vagy nagyon rossz minőségű lakásokba kényszerülnek. Lakások ezrei állnak ugyanakkor üresen, mert csak befektetési céllal vásárolták meg azokat, ennek következtében egész városrészek ürülnek ki. Ezeket a problémákat azonosítani kell és kezeli, szabályozni – ez az állam feladata! Nem pedig az, hogy egy rablóprivatizációs törvénnyel bedobja a gyeplőt!