A magyar gazdaság mély válságát az euróárfolyamnál és az emelkedő áraknál is biztosabban mutatja, hogy a kormány elkezdett alkudozni az EU-val. Gulyás miniszter tegnap bejelentette hogy négy kérdésben hajlandóak engedni, csak kapják már meg a visszatartott pénzeket. Ez úgy tűnhet, pozitív fejlemény, de óva intenék mindenkit – különösen az EU-s intézmények vezetőit! – attól, hogy bedőljön egy ilyen átlátszó trükknek.
Bevált módszer ez, a magyar kormány több mint egy évtizede csinálja: a vele szemben felmerülő kritikákat „parttalan jogászkodással” szétszálazza, vagyis úgy tesz, mintha azok csupán részletkérdések lennének, nem pedig a rendszer alapjait érintő, általános problémák. A sok részletkérdésből aztán néhányat kiemelnek és nagy kegyesen vállalják, hogy megváltoztatják. Ezzel úgy tesznek, mintha hajlanának a kompromisszumra, de csak azért, hogy minden mehessen tovább a szokott mederben.
Nézzük konkrétan, milyen vállalásokat tettek most és miért nem szabad bedőlni ezeknek:
1) Csökkentik az egyszereplős közbeszerzési eljárások arányát: Na bumm, egy kicsit több eljárásban adatnak be kamu ajánlatokat olyan cégekkel, amelyeknek eszük ágában nincs nyerni. Így megy ez ugyanis régóta, a falusi budifelújításoktól kezdve az összes autópályát 35 éves koncesszióba adó eljárással bezárólag- baráti kamu ajánlatokkal próbálják fenntartani a verseny látszatát. Persze ha közelebbről megnézzük, legtöbbször látszik a csalás, de a nagy átlag , az egyszereplős „versenyek” száma így is csökken. Ha ezt az EU bevenné, tényleg olyan ostoba lenne, mint amilyennek a magyar kormány mondja őket.
2) Vádkikényszerítés korrupciós ügyekben, bírói úton: Ez jól hangzik, de valójában könnyen megkerülhető. Az ügyészségnek egyrészt nem feltétlenül kell lezárnia a kínos ügyek nyomozását, gond nélkül el tudja húzni a nyomozgatást éveken keresztül. Másrészt rendben, előírja a bíróság, hogy mégis emeljenek vádat, de hogy ki ellen és milyen büntetést kérve, azt már az ügyész határozza meg. Bedobnak néhány kis halat, akik megússzák felfüggesztettel, és tessék, ugyanott vagyunk (az Öveges program mostani lezárása tökéletes példa a fentiekre). Harmadrészt a magyar bíróságok függetlensége már nem sokkal jobb, mint az ügyészségé. A valódi, független ügyészi munkára egyetlen garancia van: az Európai Ügyészséghez csatlakozás.
3) Társadalmi egyeztetés a jogalkotás előtt: Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy kétharmados parlamenti többséggel, az évek óta fenntartott veszélyhelyzetben lehetővé tett rendeleti kormányzás mellett ennek van bármi jelentősége?
4) Energiafüggetlenségre költenék a helyreállítási pénzeket: Vajon melyik Mészáros-cég kapná a támogatásokat energetikai fejlesztésekre? Vagy esetleg Tiborcz, aki már a LED-es lámpákat is olyan jól felszerelte, az energiahatékonyság jegyében? (A rendszerszintű csalást az OLAF részletesen leleplezte, de a magyar ügyészség néhány hónap alatt lezárta a „nyomozást”. Tiborcz jogtalan haszna kb. 10 millió euró volt.) Orosz vagy kínai kivitelezőket bíznának meg vele? Teljesen mindegy, mire költik el papíron, ha egyszer ugyanazok zsebébe vándorol a pénz!
