A KATA eltörlése elleni tiltakozások harmadik napján sokan kérdezték, hogy mi lesz ebből, illetve merre tovább. A válasz egyszerű: az eredmény egyedül attól függ, hányan és mennyire kitartóan tiltakoznak.
Az viszont biztos, hogy bármi lesz is a kifutása ennek a konkrét ügynek, Magyarország új korszakba lépett. A kisadózók ellehetetlenítése vagy a rezsicsökkentés feladása csak a kezdet, ez a válság, amelybe a napokban beléptünk egészen mély és sokáig fog tartani. Az okok között persze ott van a háború is, de Orbán valójában az elmúlt 12 évben permanensen kampányolt kormányzás helyett m, és amit most átélünk, ennek a következménye.
Röviden tehát azt tudom mondani, hogy mindenki tartalékolja az erejét, és készüljön, mert olyan dolgok jönnek, amelyeket rémálmaiban sem gondolt! Egyrészt egészen súlyos gazdasági válság és társadalmi feszültségek várhatóak másrészt a kormány erre egészen durva eszközökkel fog válaszolni (bármit is ígérgetnek most az EU-nak). Viszont az is biztos, hogy a propaganda már annyira kiépült, a demokrácia pedig annyira leépült, hogy magától semmi sem fog megváltozni. Cselekvő ellenzék nélkül nincs változás!
A felkészüléshez néhány fogódzót hadd adjak. Négy dologra lenne szükség: összefogásra (majd mindjárt kifejtem, hogy nem olyanra, mint eddig), szervezettségre, megújulásra és ellenállásra!
Az ÖSSZEFOGÁS véletlenül sem a pártok összefogását, alkuit jelenti, hanem az emberekét. Újra kell építeni a társadalmi szolidaritást. Meg kell érteni – szerintem sokaknak leesett ez a napokban –, hogy a Fidesz rendszerében nem lehet radar alatt maradni, előbb-utóbb mindenki sorra kerül. Nem érdemes arra számítani, hogy a katások megszívatása után majd leáll a rendszer, ahogy nem érte be a nyugdíjas rendőrök, a rokkantak vagy a tanárok és egészségügyi dolgozók szivatásával sem. Senki ne húzza a száját, hogy hol voltak az X foglalkozás képviselői, amikor az Y csoport tüntetett, hanem ezentúl gondoljunk bele: előbb ők, aztán mi jövünk!
A SZERVEZETTSÉG nehéz kérdés, a jelenlegi tiltakozások meglehetősen spontán jöttek létre, aminek látszanak az előnyei, de a hátrányai is. Az mindenképp jó, hogy vannak új módszerek és vannak új emberek. Nekik érdemes keresni egymást és sokat beszélgetni! Szükség van a folyamatos utcai jelenlétre is! Kezdetben nem csak az számít, hogy mennyien vannak, legyenek pár százan, pár ezren, a lényeg, hogy legyenek jelen! Minden nap újra fel kell állni: ha ma nem sikerül, akkor majd holnap, ha holnap sem, akkor majd holnapután! Persze az is evidens, hogy erdmény csak akkor lesz, ha majd egyszerre kellően sokan vesznek részt a nyomásgyakorlásban. Ehhez természetesen szükség lesz saját magunk újraszervezésére is, ezt az elmúlt napok tüntetései is jól mutatták.
A MEGÚJULÁS szorosan összefügg ezzel. Ha eddig nem értették volna meg az ellenzékiek, akkor itt az ideje rájönni: a parlamentnek gúnyolt színházban az égvilágon semmi értelme nincs eljátszani a nekünk kiosztott szerepet. Óva intenék azoktól is, akik most, hogy tömeget, mikrofont és kamerákat látnak, rögtön felhatalmazva érzik magukat a nép vezetésére. Néhány rossz mondattal, néhány nagy egóval nagyon gyorsan el lehet ijeszteni az embereket. Szerénységet és belátást javaslok!
Az ELLENÁLLÁSRÓL sokat beszéltem az elmúlt hónapokban. Az utcai jelenlét ennek csak egy kis (de nagyon fontos) része. Sokkal fontosabb tudatosítani magunkban, hogy az ellenállás szellemi természetű is. A legnagyobb lázadás annak a kimondása és megmutatása, hogy amit követelünk, azt komolyan is gondoljuk és a rendszer ellenzéke vagyunk, nem pedig annak része. Az elmúlt napok is megmutatták, hogy nincsen ellenállás szerveződés (lásd a második pontot), nélkül: megszervezni azokat, akik tudják, hogy nem jól van ez így, és akik hajlandóak ezt hangosan is kimondani, elmondani minél több embernek és aktívan tenni is a rendszer ellen.
Az elégedetlenségünk már évek óta megfogalmazódott. Sajnos nem látjuk, hogyan tovább. A tüntetéseknek nincs eredménye, Orbán röhög, hogy majd elfáradunk, és hazamegyünk. És igen. Hazamegyünk, és minden marad a régiben. Nincs ellenzéki útmutatás, irányítás. Vajon miért? Valami összefogottságra várunk. A célok megfogalmazására. Kormányváltás ekkora többséggel szemben? És ha sikerülne, kikkel, hogyan tovább?
Kedves Ákos,
minden szavaddal egyetértek, és már régen így van. Nagyon tisztellek azért, amit csinálsz, és személy szerint is köszönöm.
Egy problémám van, egy kérdésem: OK, hogy szervezettségre van szükség (a többi fölsorolt mellett). Igen. De ehhez vezető, szervezni képes és akaró emberek kellenek. Ez így, általánosságban kimondva igaz, nagyon igaz. De nem visz előre, vagy alig visz előre konkrétumok nélkül.
Hol van, ki(k) az(ok), aki(k) mellé, mögé oda lehet állni? Mit tegyen, aki egyetért a szervezettség szükségével, azzal, hogy ne tagozódjunk be a NER-be még fölcímkézett ellenzékiként se? Kivel és milyen módon fogjon össze? Aki ellen akar állni, aki részt akar venni a megújulásban, mit tegyen?
Konkrétan: mit kell tennem nekem, a szomszédnak, a gyerekemnek, a barátomnak?
Ugrásra készen várom a válaszod!
Üdv
Novák Mária