A Fidesz bukására nem elég készülni, tenni is kell érte!

Ahogy az várható volt, Orbán Viktor szombati, tudnádfürdői beszéde – annak is leginkább a „kevert fajokról” szóló része – alaposan kiverte a biztosítékot az ellenzéki nyilvánosságban. Úgy láttam, szinte mindenki, aki akár csak szőrmentén is foglalkozik politikával, szükségét érezte a nyilvános felháborodásnak, illetve annak, hogy kimondja: „lám, most aztán akárki láthatja, hogy náci”. Én alapvetően híve vagyok annak, hogy a dolgokat nevezzük a nevükön, a fajelmélettel dobálózó politikust is nevezzük annak, ami. Csakhogy Orbán esetében tudni érdemes, hogy semmi nem véletlen, pont ezekre a reakciókra számítottak, amikor megírták ezt a beszédet.

Orbán és közvetlen körei sokkal jobban ismerik az ellenzéki közeget, mint az saját magát. Rendszeresen ki is használják ezt, amikor mintha direkt a „belpesti liberálisok” idegesítésére dobnának be ügyeket, helyeznének el mondatokat. Szokás ezt „gumicsontnak” vagy „figyelemelterelésnek” nevezni, de ennél sokkal többről van szó. Orbánék foglalkoztatják az ellenzéki nyilvánosságot, témát, felháborodni valót adnak nekik, ezzel befolyásolják, hogy milyen témák legyenek ott napirenden, sőt, ezáltal manipulálják az ellenzék belső viszonyait is. Végtelenül ravasz és cinikus játék ez, de megtehetik.

Leginkább azért tehetik meg, mert a saját szempontjukból nincs ennek semmilyen kockázata. Orbán náci módra beszél „fajokról”? Igen. Most mindenki felháborodott és kimondta a nyilvánvalót? Persze, mindenki! Lesz ettől akár eggyel több szavazója az ellenzéki pártoknak? Nem lesz. Elbizonytalanodik akár egyetlen fideszes is? Nem, egyetlen egy sem, hiszen 2015 óta az idegengyűlölet a rendszer egyik fő alapanyaga. Akit ez eddig nem zavart, ezután sem ezért fogja őket otthagyni. Ami még fontosabb: akihez a propagandagépezet működése miatt eddig el sem jutottak az ellenzék észérvei, azokhoz ezután sem fognak. Az igazság kimondása ugyan ad egyfajta élményt az ellenzéki megszólalóknak, de politikai értelemben semmilyen hatása nincs. Orbán és a Fidesz hívei régóta az igazságon túli (post-truth) világban élnek.

Egyetlen kockázata elméletileg mégis lehetne Orbán számára az ilyen szövegeknek, hiszen a kormány éppen nagyon komoly tárgyalásokban van az Európai Bizottsággal, hogy hozzájusson a visszatartott uniós forrásokhoz. A fajelméleti értekezések biztosan nem segítik ezeket, tehát két oka lehet, hogy mégis elhangzottak ezek Tusnádfürdőn: Orbán vagy biztosan tudja, hogy meg fogja kapni ezeket a pénzeket, tehát mondhat akármit; esetleg biztosan tudja, hogy nem fogja megkapni, tehát lényegében mindegy, mondhat akármit. Ezek közül egyik sem lenne jó hír. Utóbbi lenne az igazán ijesztő, hiszen akkor az azt jelentené, hogy már nincsen vesztenivalója és a beszéde azt jelezné, hogy ezentúl mindent meg is mer tenni, (és nem csak minden gyalázatos dologról beszélni).

Nekünk, a rendszer ellenzékének mindig észnél kell lenni, amikor az ilyen szövegeket halljuk, emlékeztetni magunkat, hogy semmi nem elszólás, mindig, minden ilyen szándékos, sőt, jó előre, cinikus módon kiszámított. Orbán azért engedheti meg magának ezeket, mert régóta kiépítette a saját párhuzamos valóságát, illetve az azt működtető propagandagépezetet. Akik a rendszer ellenzéke kívánnak lenni (és nem csak üldögélni szeretnének a parlamentben) nem tűzhetnek ki maguk elé kisebb célt, mint ennek a gépezetnek a letörését, az alternatív valóság összetörését. Mert addig nem győzhetjük le a rendszert, amíg csak reagálunk a legújabb bedobott mondatokra, és nem a saját témáinkról, adókról, árakról, megélhetésről; igazságról és igazságosságról; oktatásról vagy egészségügyről beszélünk. De még ez sem elég! Bármiről beszélhetünk, amíg Orbán őrült, mégis pontosan kiszámított érvrendszerét a propagandagépezet eljuttatja nyolc-kilenc millió magyarhoz, miközben a mi üzeneteink az egyre szűkülő csatornákon keresztül 1,5-2 millió embert érnek el.

A teendő tehát nyilvánvaló: nevezzük náci beszédnek, ami náci beszéd, de ne engedjük, hogy Orbán határozza meg a kommunikációnkat. Ez persze még csak a könnyebbik dolog, hiszen azt mi döntjük el, hogy miről beszélünk. A nehezebbik a propaganda legyőzésével, konszenzusos közmédia vezetés és a fizetett kormányhirdetések leállításának kikényszerítésével elérni, hogy a mi érveink ugyanannyi embert érjenek el, mint Orbáné. Az elégedetlenség, a harag és a düh sajnos nyilvánvalóan egyre nagyobb lesz az országban, teljesen jogosan. Ez viszont csak akkor fog változást is hozni, ha az ellenzék az óhatatlanul egyre növekvő feszültség energiáit megfelelő és kokrét célok elérésére fogja fókuszálni. A Fidesz bukására nem elég készülni. Tenni is kell érte!

Fotó: Németh Dániel/444.hu

Oszd meg, válassz platformot!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.