A kiegyensúlyozott tájékoztatás egy nehezen meghatározható fogalom. Könnyen felismerjük ellenben a hiányát: elég megnézni néhány tudósítást az úgynevezett közmédia híradójából, és látni fogjuk, itt valami nincs rendben. Pedig még a Fidesz törvényei (a médiatörvény és az úgynevezett médiaalkotmány) is előírják a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét.
Kihez fordulhatunk, ha ilyesmit tapasztalunk? A törvény szerint először a magához a médiaszolgáltatóhoz, a közmédia esetében ez a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt-t jelenti, majd ha az nem ad neki igazat, akkor a Médiatanácshoz. Az eljárás szigorú és rövid határidőkhöz kötött, de azért megpróbáltam egy konkrét ügyben: kifogást emeltem az ellen, hogy az M1 Híradójában azt mondták rólam: a terroristákat támogatom, mert nem szavaztam meg a Fidesz politikai nyilatkozatát.
A közmédia egészen vicces érvelést adott elő: szerintük ugyanis „a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének érvényesülése ma már nyilvánvalóan nem értelmezhető akként, hogy a Médiaszolgáltató köteles lenne minden ellentétes álláspontot részletesen bemutatni, hiszen a néző, amint értesül, hogy ellentétes vélemények is vannak, azok részletes megismeréséére más forrásból is lehetőséget kaphat” (a teljes végzést, benne az összes furcsa érvet itt találja)
Később még jobban ki is fejtik, miszerint az online média térnyerése miatt „a kiegyensúlyozottság követelményét ma már egyre kevésbé indokolt számon kérni a lineáris médiaszolgáltatókon”. Értik? Mivel létezik az internet, ahol elvileg bárki hozzájuthat bármilyen információhoz, ők már magasról tehetnek a törvényre (még egyszer: ezeket már a Fidesz hozta). Akinek ez nem tetszik, az korlátozni akarja a szerkesztői szabadságukat.
A közmédia szerint az „eltérő véleményre” elegendő utalni, hiszen nem lenne idő részletesen bemutatni (valójában elég lett volna két mondatot idézni a Facebook-posztomból). Szerintük pont elegendő volt közölni, hogy nemmel szavaztam a határozati javaslatra, ezzel máris megjelenítésre került az álláspontom. Arra természetesen volt idő, hogy az Origo című kormánypárti hecclap kommentárját közöljék, meghamisítva a szavazatom mögött álló megfontolásokat.
A fentiek után a Médiatanács vélhetően nagyon kellemetlen helyzetben találta magát: a közmédiát csak nem meszelheti el kiegyensúlyozatlanság miatt, de ha nekik ad igazat, akkor le kellett volna írnia saját álláspontjaként is a fenti ostobaságokat. Szerencsére a már említett határidők a segítségükre siettek: állítólag 2 és fél órával az előírt (48 órás) határidő letelte után fordultam a hatósághoz, ezért a kérelmemet érdemi vizsgálat nélkül visszautasították. Az nem érdekelte őket, hogy én mikor vettem kézhez a közmédia levelét, ők csak annak elküldési időpontját nézték, ez alapján jutottak erre a döntésre.
Az egész eljárás rendkívül tanulságos: elvileg törvény írja elő a kiegyensúlyozottság követelményét, és még hatóság is van, amely vizsgálhatná ennek a hiányát, de ez nem valódi, mindenkire kötelező előírás és nem valódi jogorvoslat. Ez a Fidesz-rendszer egyik lényege: úgy csinálni, mintha minden rendben lenne, pedig semmi sincs rendben. Ellentétben sokak reményével, valójában nincsenek jogi megoldások a fennáló helyzetre, csak politikaiak: addig marad így minden, amíg ki nem kényszerítjük a megváltoztatásukat.