Az elmúlt napokban elhangzott néhány egészen súlyos mondat az úgynevezett ellenzék részéről az előválasztással kapcsolatban. Az egyik törpepárt vezetője szerint például szó sem lehet előválasztásról, hiszen az ostoba ellenzéki szavazók legutóbb rossz jelölt mellett döntöttek. Ennyi erővel persze minden választást be kellene tiltani, mert fennáll a kockázata, hogy rossz jelöltet választ a plebs. Az előválasztást korábban támogató MSZP pedig újabban azért utasítja el, merthogy majd a Fidesz manipulálja azt.
A „meghekkelt előválasztás” legendáját a vesztes jelölt támogatói alkották meg, már nem sokkal a második forduló után. Nyilván, a gyász szakaszai közt az első a tagadás, de ez az összeesküvés-elmélet mára lényegében félhivatalossá vált, az MSZP vezetői egész komoly arccal mondják fel, csak hogy igazolják előválasztás-ellenessé vált álláspontjukat. Ezzel – mintegy mellékesen – megkérdőjelezik az első fordulóban győztes jelöltek eredményét, illetve sok ezer aktivista munkáját is.
Az előválasztás második fordulójában 662 ezer ember szavazott, ami valóban több, mint az első fordulóban (633 ezer). A különbség azonban sokkal inkább annak tudható be, hogy híre ment, itt történik valami, fontos a részvétel, nagyok voltak a várakozások. A 662 ezer választó egyszerűen nagyobb annál, hogy komolyan vegyük a külső beavatkozásról szóló összeesküvés-elméleteket. Hiszen minél többen szavaznak, annál nehezebb kívülről befolyásolni az eredményt.
Ha feltételezzük, hogy a 30 ezer plusz szavazó nagyobb része odairányított fideszes lett volna, akkor sem magyarázza az eredményt, hiszen a két jelölt közt a végén 88 ezer szavazat volt a különbség. A területi megoszlás is erre mutat: Márki-Zay Péter azokban a budapesti és Pest megyei körzetekben nyert a legnagyobb arányban, ahol a legtöbben szavaztak –Zuglóban például több mint 12 ezren szavaztak, Márki-Zay 66 százalék fölötti eredménnyel nyert (részletes adatokat itt lehet nézegetni).
Ha igaz lenne a „meghekkelt előválasztás” legendája, akkor a Fidesznek legalább 88 ezer (de inkább több) szavazót kellett volna mozgatnia. Ezt nyilvánvalóan lehetetlen feltűnés nélkül megtenni. Nyilván, mindenki hallott olyan történetet, hogy itt vagy ott egy-egy olyan ember is feltűnt, aki állítólag fideszes, de egyrészt ez sosincs hitelt érdemlően dokumentálva, másrészt a tömeges mozgósítás nem így néz ki, annak félreérthetetlen jeleit kellett volna tapasztalni (ahogy a választás előtt egyébként láttuk a tablettel a kezükben a lépcsőházakba becsengető aktivistáikat).
És végül két politikai jellegű érv: honnan tudja a Fidesz, hogy neki ki lesz a megfelelő ellenfél? Hogy kicsit haza beszéljek: nagyon remélem, hogy nem úgy gondolták, velem jobban járnának Zuglóban, mint szocialista elődömmel. Biztos vagyok benne egyébként, ha esetleg alulmaradtam volna az előválasztáson, ellenfelem is nyert volna a Fidesszel szemben ’22 áprilisában, legrosszabb estben is legfeljebb kisebb arányban. És persze: hogyan veszik rá a hithű fideszest, hogy egy ellenzékire szavazzon? Például hogyan beszélték rá bármelyik Orbán-hívőt, hogy menjen el és szavazzon a „lódoktorra”?
Bárki bármit mond, az előválasztás jó eszköz volt, a gond nem abból fakadt, hogy közvetlenül választottunk miniszterelnök-jelöltet. Az általában legmegbízhatóbb Medián közvélemény-kutatása szerint 2021 októberében az ellenzék támogatottsága beérte a Fideszét. Az ellenzék tehát nem az előválasztás miatt vesztett, hanem annak ellenére (szerintem nem mond igazat, aki azt állítja, egy másik jelölttel nagyságrendileg más eredmény született volna). A hiba ott volt, hogy a pártok valójában az egészet nem gondolták komolyan, azzal voltak elfoglalva, hogy saját, ellenzéken belüli pozícióikat megerősítsék vagy megtartsák.
Korábban írtam már az előválasztás elszabotálásáról, de megismétlem: a gond rögtön ott kezdődött, hogy kimondták: ez egy hatpárti buli, csak az szállhat be, aki befogadó nyilatkozatot kap valamelyik párttól. Aztán deklarálták azt is, az eredménytől függetlenül mind a hat résztvevő pártnak lesz parlamenti frakciója. Mi ez, ha nem görcsös ragaszkodás a status quóhoz? Ezt a célt szolgálta az is, hogy a jelöltállítás alkudozássá alakult: a pártok a választók megkérdezése helyett inkább a megszokott egyezkedéssel próbálkoztak.
Ha valaha le szeretnénk váltani a Fidesz rendszerét, akkor biztosan másként kell csinálni az összefogást, hogy aztán lehessen belőle megújulás és legyen ellenállás is! El kell felejteni azt, hogy bizonyos embereknek bérelt helyük van az ellenzéki oldalon! Bezárkózás helyett még jobban ki kell nyitni az ellenzéki politizálást, nem szabad azt hat párt exkluzív játékának tekinteni. Igenis, meg kell adni a lehetőséget a választóknak, hogy megmondják, kit szeretnének a szavazólapon látni, és igen, beleszólást kell adni a listaállításba is! Vannak erre jó módszerek, nem ördögtől való – feltételezve, persze, hogy a cél nem a status quo fenntartása, hanem a valódi változás.