Természetesen nem szegte kedvemet a korábbi visszautasítás, folytatom a kísérletet. Továbbra is próbálom rászorítani a Médiatanácsot, hogy kérje számon az úgynevezett közmédián az egyébként a Fidesz által hozott jogszabályokat, és mondja ki: nem felel meg a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének. Második nekifutásra egy kicsit messzebb jutottam: a Médiatanács kénytelen volt érdemben vizsgálni a beadványomat és határozatban elutasítani azt.
A közmédia és a propagandasajtó hírműsoraiban folyamatosan azt halljuk, hogy „Brüsszel” megint micsoda aljasságokra készül. De honnan tudják meg mindezeket a nézők vagy hallgatók? Fideszes politikusoktól és a kezük alá dolgozó úgynevezett szakértőktől. Megszólal-e bárki az Európai Unió intézményeinek képviselői közül? Idéznek-e hivatalos szövegeket? Természetesen nem, tehát a kiegyensúlyozottságnak a látszatára sem adnak.
Remek példa minderre az M1 Híradó 2023. november 6-i adása, amelyben elhangzott az „Egyre erőszakosabbak a bűnbandák, és fokozódnak a területharcok a déli határon” című tudósítás. Ebben a szokásos ijesztgetések után megjelent Dömötör Csaba államtitkár, és kijelenti, hogy Brüsszel „migránsgettókat” hozna létre, meg is nevezve a konkrét településeket, hogy hol lennének ezek.
Akinek van gyomra az ilyesmihez, meg is nézheti ezt a műsorszámot:
Mi nem hangzott el ezzel kapcsolatban? Hogy valójában egy, a menekültkérelmek elbíráslásáról és a menedékkérők kezeléséről szóló jogszabály készül, amelynek tervezetéből egyébként sehogy sem olvasható ki semmilyen „migránsgettó”. Erről persze az M1 nézői nem értesülhettek, hiszen az megzavarta volna a gondosan felépített alternatív valóságot.
A szűk határidők ellenére ezúttal sikerült elérni, hogy a Médiatanács érdemben foglalkozzon a műsorszámmal, így az elutasításhoz kénytelenek voltak leírni néhány olyan mondatot, amit azért később elő lehet majd venni (a teljes határozat itt olvasható).
Maga a Duna Médiaszolgáltató azzal védekezett első körben, hogy a híradás lényege nem is a „migránsgettók létrehozása” volt, hanem a menekültek és embercsempészek erőszakos magatartása, vagyis az államtitkár véleménye „nem képezte a tudósítás központi elemét”, sőt, ahhoz képest „teljesen marginális”. A Médiatanács meglepetésemre egyetértett ezzel, a híradás lényege szerintük sem a „migránsgettók létrehozása” volt, hanem a menekültek és embercsempészek erőszakos magatartása…
A közmédia védekezéséből a kedvenc részem az, amely szerint a Híradó szerkesztőinek „nem állt rendelkezésükre az elhangzottakkal szembeni konkrét ellenvélemény”. Tehát az idén már 126 milliárd forintból gazdálkodó közmédia nem talált az Európai Bizottságban, a Tanácsban vagy a Parlamentben egyetlen embert se, aki két mondatban elmondta volna, hogy a „migránsgettózás” szemen szedett hazugság. Bár a Médiatanács ezzel nem értett egyet, a határozat lényegében annyiban hagyta…
Hogy még szebb legyen, a Médiatanács a határozatban még azt is leírta, hogy az – egyébként sarkalatos törvényben rögzített – sokszínűség követelménye „senkinek nem jelent alanyi jogot a megszólalásra, véleményének ismertetésére”. Ezért szerintük nem megalapozott az az igény, hogy a köztévé megszólaltassa az ügyben az Európai Unió tisztségviselőjét is. Ha ezt elvárnák tőle, az állítólag sértené a szerkesztői szabadságot.
A Médiatanács egész konkrétan kijelentette azt is, hogy ők nem foglalkoznak azzal, tényszerű-e a közmédiában megjelenő tájékoztatás vagy épp torzítva, hamisítva adják elő a híreket. „A szerkesztés módja, mikéntje kizárólag a Médiaszolgáltató szerkesztői szabadságának körébe tartozik” – írták, és ebből állítólag az következik, hogy aránytalanul korlátozná a szerkesztői szabadságot, így a sajtószabadságot sértené, ha „a tájékoztatásban megjelent információk korrekciója, pontosítása is hatósági eljárásban vizsgálható és kikényszeríthető lenne”.
Ismét csak az derült ki, hogy bár Magyarországon törvény írja elő a kiegyensúlyozottság követelményét, és még hatóság is van, amely vizsgálhatná ennek a hiányát, ez nem valódi, mindenkire kötelező előírás és nem valódi jogorvoslat. Ez a Fidesz-rendszer egyik lényege: úgy csinálni, mintha minden rendben lenne, pedig semmi sincs rendben. Ellentétben sokak reményével, valójában nincsenek jogi megoldások a fennáló helyzetre, csak politikaiak: addig marad így minden, amíg ki nem kényszerítjük a megváltoztatásukat.
